Kálvária-kápolna

Sitke község belterületi határát övező domboldalon, a Kövesen 1871-ben magánbuzgóságból építtették a kissitkei Kálvária-kápolnát Felsőbüki (I.) Nagy Sándor és neje, Weidgang Teréz, a kastély akkori tulajdonosai.

Felszentelésére egy évvel később, 1872. február 14-én került sor. Az utolsó kegyúr Felsőbüki (II.) Nagy György 1946-ban halt meg, a Kálvária 1946. június 16-án került a plébánia tulajdonába. Ezután egy ideig nagyobb ünnepeken tartottak itt istentiszteletet, de a falu katolikus lakosságának a nagytemplom fenntartása és időnkénti javítása is gondot okozott. A neogót kis kápolna magas bástyával, előtérrel körülvéve, két toronnyal (hossza: 14,6 méter, szélessége tornyok nélkül: 10,4 méter) téglából épült, cseréppel fedett. Tornyai homokkőből valók, csonkák. Az előtér kőfallal van kerítve, négy vasrácsos kapuval van ellátva (216 négyszögöl területen fekszik), tornyát még korábban villámcsapás érte, a berendezéseket széthordták, az eredeti falba rejtett tervrajz és a korabeli pénzérmék elkallódtak. Pénz az épület karbantartására nem jutott, állagát megóvni nem tudták. Először Ódor Zoltán sitkei lakosnak jutott eszébe, hogy fel kellene újítani a Kálváriát. De mivel a szükséges 63 000 forintot nem tudta előteremteni, le is állt az ötlet megvalósításával. Aztán kilenc évvel később már a százezer forintot is meghaladta ez az összeg.

Ezek után minden maradt a régiben, míg Balázs Fecó és Kovács Ferenc Sitkére nem tévedt és ki nem rukkolt ötletével: Mentsük meg – a zene segítségével – ezt a kápolnát. Lényeges változás azután következett be, amikor a sitkei római katolikus egyházközség képviselő-testülete és a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület megállapodást kötött az épület hasznosítására. Sitkén, 1988. február 17-én írták alá a megállapodást, amelyet dr. Konkoly István megyés püspök jóváhagyott. Az egyházközség a sitkei Kálvária-kápolna és stációfülkék fallal körülvett épületegyüttesét 50 éves használatra az egyesületnek átadja azzal a feltétellel, hogy az telekkönyvileg továbbra is az egyházközség tulajdonát képezi. A megállapodásban az egyesület vállalja, hogy a Kálvária-kápolnát 50 évre átveszi, felújításának anyagi költségeiről, valamint fenntartásáról a középületekre vonatkozó előírások szerint gondoskodik. A kápolna eredeti formában történő felújítását a Műemléki Felügyelőség által adott szempontok szerint két éven belül elvégzi. 1988. augusztus 1-ig olyan állapotba hozza, hogy rendezvények tartására alkalmassá váljék. Az évente ismétlődő kápolnakoncertek bevételéből az építészeti remek az enyészettől megmenekült.

A felújítási munkákat követően az egyesület kérelemmel fordult az Országos Műemléki Felügyelőséghez. Az OMF a kérelemnek helyt adott, és az 1988. augusztus 30-án kelt 905588. számú határozatával a Kálvária-kápolnát műemlék jellegű építménnyé nyilvánította arra való tekintettel, hogy az érintett építmény építészeti-történeti, képzőművészeti szempontból jelentős, s hatásosabb védelme megkívánja műemléki jellegűvé nyilvánítását és védettségének telekkönyvi bejegyzését.